Sikertörténetek: Dávid Géza, Székelyudvarhely

Kenyéradó iskolám, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium névadója szerint: „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” Erdővidéken születtem 1966-ban, az elemi osztályokat szülőfalumban, Bodosban végeztem, majd Baróton folytattam az általános iskolát. Középiskolai tanulmányaimat a Székely Mikó Kollégiumban (akkori nevén Matematika–Fizika Líceum) végeztem.

A középiskolai évek tovább érlelték bennem azt az elhatározást, amelyet jóval korábban, még hetedikes koromban megfogalmaztam: matematikatanár szeretnék lenni. E célkitűzésem megvalósítására mást el sem tudtam képzelni, mint hogy a Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika szakát válasszam, mert egyrészt csak itt lehetett magyarul tanulni, másrészt, mert Kolozsvárt gondoltam a tudomány fellegvárának. Az itt töltött évek életem meghatározó évei voltak úgy szakmai, mint emberi szempontból.

Életpályám kicsúcsosodását a jelenlegi iskolámba való kerülésem jelentette, ahol minden szakmai elégtételben részem lehetett, amit csak tanár kívánhat magának. Szeretetre méltó diákjaimnak köszönhetek minden szakmai elégtételt és elismerést. Nekik köszönhetem azt, hogy 2004 decemberében államelnöki kitüntetésben részesültem, a romániai oktatás szolgálatáért az „Érdemes Tanár” cím lovagi fokozatát nyertem el.

Munkámnak elég nagy hányadát teszi ki a tehetségápolás, amit órán kívüli tevékenységként végzek, szakkörök, különböző táborok keretében néhány lelkes, önfeláldozó erdélyi kolléga segítségével, dr. András Szilárd vezetésével. E tehetségápoló munka eredménye jó néhány országos és nemzetközi versenyeredmény. Munkám elismeréseként 2013-ban a Magyar Köztársaság Emberi Erőforrások Minisztériuma a Nemzeti Tehetség Program keretében a Bonis Bona – A Nemzet Tehetségeiért díjat adományozta, volt kedves tanítványaim javaslatára. Szintén 2013-ban Farkas Gyula-emlékérmet kaptam a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat keretében, a matematikai tehetséggondozás elismeréseként.

További célkitűzéseim egyszerűek: szívvel-lélekkel tanítani, emberségre nevelni, a tudásszomját felkelteni a rám bízott székely és nem székely gyerekeknek, hogy ezáltal is szolgálatára lehessek szülőföldemnek.