Sikertörténetek: Nagy Olga, Arany János Elméleti Líceum, Nagyszalonta

TwitterFacebook

Nagy OlgaMint a kisgyerekek többségére, rám is mélyen hatott tanító nénimnek a személyisége. Tiszteltem, felnéztem rá, olyan akartam lenni, mint ő, ezért úgy döntöttem, én is tanító néni leszek. Az élet azonban másként hozta.

A kilencedik osztályba való felvételi során nem jutottam be a nagyváradi Pedagógiai Líceumba, így középiskolai tanulmányaimat matematika-fizika szakon szülővárosomban, Nagyszalontán végeztem. Mivel a matematikával mindig is szívesen foglalkoztam és arról sem mondtam le, hogy egyszer pedagógus legyek, az érettségi küszöbén úgy döntöttem, hogy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika szakára jelentkezem. Más egyetem lehetősége fel sem merült bennem, mert anyanyelven szerettem volna tanulni. Így aztán óriási öröm volt számomra, mikor első nekifutásra (1996-ban) felvételt nyertem.

Egy kisvárosból kerültem Kolozsvárra, nehezen beilleszkedő lány voltam, távol a családomtól, a volt osztálytársaktól, ezért az első egyetemi év óriási megpróbáltatás volt számomra. Másodévtől kezdődően éreztem azt, hogy megtaláltam, és ez az én helyem. Barátokra találtam, olyan barátokra, akikkel egyetemi éveink alatt mindig számíthattunk egymásra, és akikkel a mai napig is tarjuk a kapcsolatot. A négy év alapképzés után is visszahúzott a szívem Kolozsvárra. Elvégeztem a mesterképzést is Valós és komplex analízis szakon. Ez alatt az év alatt a Matlap (Ifjúsági matematikai lapok) szerkesztőségének is tagja voltam, számítógépes szerkesztőként dolgoztam.

Nem volt kérdés számomra, hogy szülővárosomban szeretnék tanítani, így mikor 2001-ben sikerült ugyanabban az iskolában állást kapnom, ahol tanultam is, egy álmom vált valóra. Furcsa érzés volt a katedra másik oldalán állni, magyarázni, megértetni és megszerettetni a matematikát olyan diákokkal, akik nálam csak néhány évvel voltak fiatalabbak. A kezdeti nehézségek leküzdéséhez sok segítséget kaptam tanáraimtól, kollégáimtól.

Nem számítva azt a négy évet, amit két lányommal töltöttem itthon, lassan 15 éve vagyok a tanári pályán. Az iskolai tanítás mellett rendszerességgel foglalkozom tehetséggondozással, matematika versenyekre való felkészítéssel (Matematika Tantárgyverseny, Erdélyi Magyar Matematikaverseny, Zrínyi Ilona Matematikaverseny, Csillagszerző), diákjaim tudományos diákkonferenciákon vesznek részt. Tagja vagyok a Zrínyi Ilona Matematikaverseny helyi szervező bizottságának, az iskolánkban évente megrendezésre kerülő Matematika-Informatika Tudományos Diákkonferencia szervezőbizottságának. E tanévtől kezdődően a Matlap helyi terjesztője vagyok.

Mind a mai napig szívesen gondolok vissza a Kolozsváron eltöltött évekre, egyetemi tanáraim – Németh Sándor, Varga Csaba, Domokos András, Szántó Csaba, Kristály Sándor – előadásaira, illetve szemináriumaira, azok hangulatára; az Apáczaiban átélt módszertani gyakorló órákra Hatházi Annamária tanárnő irányításával.

Nyugodtan mondhatom, hogy bár ennek a pályának is megvannak a nehézségei, ha újra választanom kellene, akkor sem döntenék másképp. Emberek, gyerekek között vagyok. Látom a nehézségeiket, hibáikat (kinek nincsenek?), de látom a fejlődésüket, tehetségük kibontakozását, sikereiket is. Tanítványaimat arra biztatom, hogy merjenek álmodni, legyenek céljaik és kövessék is azokat.

TwitterFacebook