Sikertörténetek: Buzogány László – Weblap.ro, Travelminit.hu

TwitterFacebook

Még csak hatodikos voltam, amikor egy külföldi családi jótevőnek hála, megkaptam első, HC-91 ICE FELIX típusú, billentyűzet-tévé-magnó összetevőkből álló számítógépemet, ami maga volt a mennyország akkoriban. Egy kilencedikes haverom informatika magánórákra járt, s miután az órának vége volt, alaposan kikérdeztem a tanultakról, így tanultam meg BASIC-ben programozni. Ha az áramot elvették, előfordult, hogy két-három havi programozói „munkám” elszállt, de nem keseregtem, írtam valami jobbat. Ajtóriasztó, diszkó fény, buliba beléptető nyilvántartórendszer, pingpongos játék – ilyesmikkel szórakoztam. Mindig rengeteg ötletem volt, amit ki is próbáltam. Jókor, jó helyen voltam, kaptam egy jó esélyt a sorstól, hogy beletanuljak valamibe, ami a jövő lehet.

Nyolcadikban az apukám elrendezte, hogy délutánonként a kilencedikesekkel belóghattam az informatika órára, itt már valódi PC-ken programoztunk, Turbo Pascalban. Mindent magamba szívtam, a tudást és az informatika labor jellegzetes illatát, rajongtam a gépekért. Ezzel az egy évvel annyi előnyt szereztem a társaimhoz képest, amennyi középiskolás éveim végéig kitartott. Így tudtam kitűnni a többiek közül, egy fél lépéssel előrébb járni valamiben, ami önbizalmat, megbecsülést, sikert hozott. Programozási versenyek, tantárgyversenyek jöttek, amiket rendre megnyertem. Újabb lendület, újabb önbizalom.

Naná, hogy informatika egyetemre felvételiztem, és persze olyanra, ahol beszéltek magyarul. Reméltem, hogy innentől már csak azzal kell foglalkoznom, amit szeretek. Ez csak részben teljesült, ugyanis a matematika annyira már nem érdekelt, rájöttem, hogy csupán annyi köze van a mateknek az infóhoz, mint bármely más tudományágnak (biológia, kémia stb.), ma csupán egy felhasználási terület a matematika is, minden attól függ, mire szeretnénk a számítógépet használni. Szóval az egyetemi éveim alatt megpróbáltam túlélni a matekórákat, szerencsére a tanáraim jó fejek voltak, és egy-egy vizsgát sikerült kiváltanom egy jól megírt programmal, amely az adott tantárgyhoz kapcsolódott, némileg…

bl-kep2

Ennek ellenére, és ezzel együtt, az egyetemi évek maga volt a Kánaán. Végre kimozdultam aprócska székelyföldi szülővárosomból és a magam ura lettem. A szüleim mindenben támogattak, lelkileg, anyagilag, tehát semmiért sem kellett aggódnom. A vizsgaidőszakok nehezek voltak, de hát csak 1 hónapot kellett kibírni minden félévben, a többi időt arra szánhattuk, amire csak akartunk. Egyetemistaként 4+1 teljes évem volt, hogy ötleteket kapjak és azokat kedvemre kipróbáljam, azt csináljam amihez kedvem van, kötelezettségek nélkül. Na jó, azért a vizsgáknak meg kellett lenniük…

Nem szeretnék nagy okosságokat mondani, de arra biztatnám sorstársaimat, hogy próbáljanak ki minél több dolgot, mert az egyetemista évek valóban a legalkalmasabb időszak erre. Előtte olyant kell tanulni, amit nem feltétlenül akarunk, utána pedig már pénzt kell keresni, vagyis lehet, hogy olyant kell csinálni, amit szintén nem akarunk. Éppen ezért fontos, hogy diákként megtaláljuk azt a valamit, amiben egyszerre örömünket leljük és biztosítani tudjuk általa a megélhetésünket. Szerencsére informatikusokból még mindig jó nagy hiány van, és a fizetések is jobbak az átlagnál, tehát aki most programozónak tanul, valószínűleg jó lóra tesz.

bl-kep3

Az egyetemi évek alatt megtanultam néhány programozási nyelvet, írtam rengeteg programot saját ötletek alapján, részt vettem és nyertem TDK –t, ott voltam a Bittologatók megalapításánál (talán az én ötletem volt a név), szereztem barátokat, írtam könyveket (ez is egy vicces történet), megismertem életem szerelmét, és úgy éreztem felkészültem az életre…

Viszont az első munkahelyemen, ami mesteris koromban kezdtem egy programozói cégnél, rá kellett jönnöm, hogy elég keveset tudok. Kollégáim olyan rövidítésekkel, technológiákkal dobálóztak, amikről életemben nem hallottam. Első munkahelyemen megtanultam egyedül tanulni (könyvekből, az internetről, kollégáktól ellopva), aminek a mai napig fontos szerepe van az életemben. És megtanultam azt is, hogy a főnöknek mindig igaza van, még akkor is, ha te világosan látod, hogy nincs. Ha alkalmazott vagy, ezt meg kell tanulnod, el kell fogadnod, ha pedig nem tudod, akkor kezdj saját vállalkozást, légy te a főnök!

bl-kep4

Pár év programozói munka után saját vállalkozást indítottam. Rájöttem, hogy weblapkészítéssel szeretnék foglalkozni, és én szeretném eldönteni, hogy mit és hogyan csinálok, az elejétől a végéig. A Weblap.ro egyszemélyes vállalkozásként indult, és az elején nagyon nehéz volt. Meg kellett találnom, hogy miben leszek jobb mint mások, bele kellett tanulnom a területbe, meg kellett tanulnom kliensekkel beszélni, és a vállalkozással kapcsolatos papírmunkákat is nekem kellett csinálni. Rájöttem, hogy a minőségi és testreszabott weblapok területén vagyok jobb az átlagnál és ilyen munkákat választottam, ugyanis egy idő után, ajánlások által, sokkal több megkeresésem volt, mint amennyit el tudtam vállalni. Webshopok, portálok, egyetemi honlapokTöbb éves kemény munkával és sok-sok tanulással elértem, hogy egyszemélyes vállalkozásom jól működött. Nem nagy dolog, de büszke voltam rá. Ha kis dolgot is, de valamit létrehoztam, nyomot hagytam, olyan munkákat készítettem, amikkel elégedettek voltak a klienseim.bl-kep5

A honlapkészítéssel csupán egy gond volt: a honlapok nem nekem hozták a profitot, ha egy munkát elvégeztem, megkaptam a fix honoráriumomat és kezdhettem elölről. Arra vágytam, hogy saját honlapom legyen, valami, ami ha jól működik, az egyszerre több pénzt is jelent, amit saját gyerekemként babusgathatok, amiért megéri éjjel-nappal dolgozni, ami majd egyszer valami nagy is lehet. Újabb saját vállalkozást indítottam, egy társammal együtt elkezdtünk egy internetes szállásfoglaló rendszert felépíteni és működtetni. A Travelminit.hu még csak néhány hónapos projekt, de az enyém és hiszek benne. Hiszem, hogy rengeteg munkával és lelkesedéssel, egyszer majd valami nagy lesz belőle.

Egy újabb álom, amiért érdemes küzdeni! Örülök, hogy tudom, mi a célom, és örülök, hogy az eléréséhez olyasmivel kell foglalkoznom, amit szeretek.

Az én receptem csak ennyi: találj valamit, amit szeretsz, csináld jobban, mint mások, érj el vele sikereket és légy boldog!

TwitterFacebook