Fájlok, szájtok, hómpédzsek és egyéb linkek

Kása Zoltán
kasa@cs.ubbcluj.ro
(Elhangzott az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság SzámOkt 2001 konferenciáján,
Kolozsvár, 2001. okt. 27-29)

Mottó:

PC-n hardvere szoftverjével multi-projectet
gyárt a menedzser. Oké. Lelke, aligha magyar.

(Bárdos Jenő)

A tudományok közül talán az informatika van legjobban kitéve az idegen szavak áradatának. Érdemes-e, kell-e küzdeni ellene? Kosztolányi Dezső szerint: „Nincs igaza a túlbuzgónak, aki irtóhadjáratot hirdet minden idegen szó ellen, de nincs igaza a közönyösnek sem, aki az idegen szók türelmi bárcáját mindjárt törvénybe iktatná, mert ő nem veszi számba, hogy ezáltal sok-sok eredeti szavunkat tétlenségre és feledésre kárhoztatja, s így cifra, toldott-foldott nyelvünk előbb-utóbb elsorvad. Csak annak van igaza, aki a belső nyelvújítást óhajtja. Lelkünkben kell megfogannia a vágynak, hogy a magunk nyelvén gondolkozzunk."

Ha megvan bennünk ez a belső vágy, és miért ne lenne meg, akkor megtaláljuk a módját annak, hogy nevén nevezzük a dolgokat magyarul. Természetesen nem lehet minden fogalomnak megtalálni a magyar megfelelőjét, nem lehet mindent magyar szóval megnevezni, nyelvünk tele van idegen, de már megmagyarosodott szavakkal, melyekről sokszor nem is tudjuk, hogy idegenek (pl. mécs, tárgy, elsomfordál, sztrájk, iskola). De teljesen fölösleges komputert (v. kompjutert) írni és mondani, amikor a számítógép tökéletesen helyettesíti azt.

Amikor valaki angol szót használ akkor is, amikor van magyar megfelelője, általában ezt azzal magyarázza, hogy a magyar szó nem fedi teljesen az angol fogalmat. Itt ismét Kosztolányit kell idéznünk: „Tudom, hogy az új szavakat derűre-borúra bírálgatják. Az emberek nézegetik, mint a frissen vert pénzt, amelynek még nem ismerik kibocsátóját, szavatolóját, árfolyamát. Rendszerint azzal vetik vissza, hogy „nem födi a fogalmat”. Ez igaz is. A fogalmat csak olyan szó födheti, melyet már sokszor, hosszú idő óta takargatták a fogalomra.” Nagyon sok olyan szavunk van, amely csak azért jelenti azt, amit jelent, mert így tanultuk meg. Miért kék az ég? Sem a kék, sem az ég nem fedi a fogalmat! De ki törődik ezzel! Azonkívül rengeteg olyan szavunk van, amely sajtóhibából vagy elírásból keletkezett. Ilyenek pl. a nyugta (eredetileg nyugtatvány), föveg (eredetileg süveg) vagy a merterségesen képzett anyag (latin matéria, amelyben Baróti Szabó Dávid a matert anyát – vélte felfedezni). Zavar valakit az, hogy a polinomnak együtthatója van? A tanulók még csak nem is mosolyognak, amikor először hallják.

A nyelvújítás rengeteg olyan szót alkotott, amelyek nélkül ma meg sem tudnánk lenni. De igen sok szó, pedig jó volt, nem honosodott meg. Miért? Ki tudja. Miért megszokott és elfogadott a csupasz (csupa kopasz), és miért szokatlan és ritka a citrancs (citrom-narancs, a grape fruit helyett)? De a sok száz meghonosodott szó bizonyítja, hogy érdemes próbálkozni!

Fontos, hogy az aki először használ magyarul egy kifejezést, ismerje, érezze a nyelvet. Akkor a szó jó lesz, persze ez még nem biztosíték arra, hogy el is terjed. E. W. Dijkstra, világhírű holland informatikus szerint, egy informatikusnak az a legfontosabb, hogy alaposan ismerje az anyanyelvét. Érdekes, és minden bizonnyal találó megjegyzés.

És most lássuk a jó és rossz informatikai kifejezéseket, szavakat! Kezdjük mindjárt az informatikával. Kezdetben az angol computer science magyar megfelelője a számítástudomány, de még gyakrabban a számítástechnika volt. Francia nyelven már kezdetben informatika (informatique), a matematika, fizika, technika mintájára. 1971-től kezdődően, amikor Románia megvásárolja az IRIS-50 számítógép gyártási jogát, nálunk is az informatika szót kezdik használni, Magyarországon marad a számítástechnika. Érdekes, hogy 1990-ben, amikor Magyarországon is egyre gyakrabban fordul elő már az informatika a számítástechnika helyett vagy mellett, nálunk az EMT számítástechnikai szakosztályt hoz létre (a számítástechnikán informatikát értve), valószínűleg azért, mert a társaság létrehozói többnyire mérnökök voltak. Raffai Mária szerint az informatikában 4 önálló kutatási területet különböztetünk meg:

Véleményem szerint a középső kettő (a gyakorlati és műszaki informatika) együtt a számítástechnika, ha erre az elnevezésre egyáltalán még szükség van.

Modorosnak tartom, ha valaki inputról és outputról beszél, hisz ezek magyar megfelelője (bemenet és kimenet) tökéletesen fedi az eredeti fogalmat. Sokat vitáznak (vagy inkább vitáztak) a file szóról. Kezdetben évekig nem volt magyar megfelelője, hol így írták angolosan, hol magyarul fonetikusan. Miért is ne, hisz ezt tettük a sztrájkkal is! Aztán egyszer valakik használni kezdték az állomány szót. Ennek én személyesen nagyon örültem, mert addig mindig irigyeltem, hogy románul és franciául milyen jó kifejezést találtak rá (a román fişier, francia fichier eredetileg könyvtári kartotékot jelent). Akik nem szerették az állomány szót, azzal érveltek, hogy túl hosszú, mennyivel könnyebb file-t írni a menübe. Ez az érv a grafikus felületek megjelenésével szertefoszlott, hisz a Preferences sokkal hosszabb, és használják.

Az internet (vagy Internet?) megjelenésével szavak tömkelege zúdult ránk. Kezdjük mindjárt a leggyakoribb szóval: e-mail. Egyelőre nincs elfogadott magyar megfelelője. Sokféleképpen próbálkoztak: e-posta, drótposta, e-levél, emil, villámposta. Nekem legjobban ez utóbbi tetszik, mert villámpostával villámlevelet kapok, villámlevelet küldök (Molnos Angéla javasolta). Az e-levél sem hangzik valami jól, akkor már inkább: elektronikus levél.

Sok vita volt a home page körül is. A következő javaslatok közül válogathattunk: ottlap, honlap, címlap. Úgy látszik, ma a honlap vezet, annak ellenére, hogy hibás fordítás eredménye. Itt a home nem az otthon megfelelője, hanem a kezdeté. De a címlap, amely megfelelőbb lenne, nem egyértelmű, mert nem mindig lehet tudni, hogy internetes címlapról vagy csak egyszerűen egy könyv címlapjáról van szó. És Kosztolányi szerint az olvasót vagy a hallgatót egy pillanatig sem szabad bizonytalanságban hagyni. Ötletes viszont a pécsi honlap HómPécs elnevezése.

És hogy állunk a linkekkel? Pont úgy, ahogy a karakterekkel! Mindkettő idegen szó, de magyarul – eléggé meghonosodva már – mást jelent, mint az informatikában. Ezért kellene kerülni őket. Nevetséges egy honlapon a következő szöveg: Erdélyi magyar linkek. Első olvasásra másra gondolok, és kajánkodva mondom: hadd lám, kik azok! A karakterrel más a helyzet, mert annak ellenére, hogy közismert szó a magyarban, a köznyelvben van helyette más szó is, és az tényleg magyar: jellem. Így, mivel a betű, jel kevés vagy félrevezető, a karaktert el kell fogadnunk egyelőre ezek tágabb értelemben vett szinonimájaként. A linknek sincs egy magyar megfelelője, de van több. A fenti példa esetében nyugodtan lehetett volna írni erdélyi magyar címeket vagy érdekes erdélyi magyar helyeket stb. Persze, ennek ellenére keresni kell a megfelelő magyar szót! Az egyetlent.

A szoftver és hardver valószínűleg már kiirthatatlan, akárcsak a rádió, televízió. De ezek, így magyarul írva, könnyen beilleszthetők nyelvünkbe. A franciák szerencsésebbek, ők kitalálták a logiciel-t a szoftverre, a matériel-t a hardverre. Szép szavak, akárcsak a mondialisation a globalizálás (vagy a helytelenebb globalizáció) helyett. Ellenben ők sem tudtak megbirkózni a World Wide Web-bel. Ez, tudtommal, csak eszperantó nyelven hangzik pont ilyen frappánsan, csak éppen a három W helyett három T-vel: Tutt-Terra Teksaĵo. Magyarul próbálkoztak a világháló kifejezéssel, de azt néha az internetre értik, és nem is jogtalanul, hiszen az internet világhálózat. Mivel az internetszolgáltatás legnagyobb részét ma a WWW teszi ki, talán nem is olyan fontos a köznapi használatban a megkülönböztetés. Maradjon ez csak a szakemberekre, és egyelőre WWW, amíg valami jobb nem születik.

Nagyon jó kifejezés a böngésző és a böngészés. Kezdetben navigátor és navigálás volt, de aztán a browser-t sikerült böngészőre magyarítani. Az egyik legszebb informatikai szó! Itt látszik, hogy milyen fontos, hogy az informatikusnak jó legyen a nyelvérzéke és alapos az anyanyelv-tudása.

Baj van a site-tal, akárcsak a linkkel. Helyet, házhelyet, telket, fekvést jelent, de ezeknek egyike sem jó, pont az a baj velük, mint a címlappal. De szájt-ként leírva nem tudom elfogadni. Akkor már maradjon inkább site! De ha tovább keresgélünk a szótárban, rájövünk, hogy a to site (igeként) azt jelenti, hogy telepíteni. Nem lehetne akkor a site magyarul például telep? Sokszor azonban megkerülhető ez a kifejezés, főleg újságban, népszerűsítő cikkben.

Gyakori szó az upgrade illetve upgrading. Sokan upgrade-elik (ápgrédelik) a gépüket. Ezt le se lehet írni! Miért nem jó a feljavítás, felújítás?

Ma már meghonosodott a bit és a byte. A bittel semmi bajom. Angolul is műszó, magyarul is jó. A byte helyett szívesebben használnám az oktett-et, magyarosabban hangzik.

Egyéb szavak, kifejezések, amelyeket lehetne magyarul is mondani: chip – lapka, monitor – képernyő, szkenner – pásztázó, letapogató, verzió – változat, floppy disk – hajlékony lemez, hard disk – merev lemez, installál – telepít, kit készlet (installálási kit – telepítő készlet), adatbusz – adatsín.

Szép kifejezés a tömörít a pack angol szóra, és a lazít az unpack-re. Sajnos, nem használjuk ezeket. Ehelyett nem éppen helytelenül, de csúnyán azt mondjuk, hogy becsomagol és kicsomagol.

Ha van életfogytiglani börtön, miért nem lehetne a lifelong learning életfogytiglani tanulás? Nem kell mindig szó szerint fordítani! A távoktatással kapcsolatban, pontosabban annak ellentéteteként használják a face-to-face kifejezést nagy előszeretettel magyarul is, pedig van szép megfelelője, a szemtől szembe.

Miért ne lehetne a rekord helyett a tételt használni? Ez a fogalom ismeretes, és pont ilyen értelemben a pézügyben (számviteli tétel), a kereskedelemben (árutétel).

A HTML nyelvben (a honlapkészítés nyelve) utasítás gyanánt szerepel a tag. Ha nem akarjuk utasításnak nevezni, akkor miért ne lehetne jelzet, mint a könytártudományban. (A jelzet tulajdonképpen jelzés is.)

Vannak olyan magyar szakszavak is, amelyeket sokan helytelennek tartanak, mert hibás képzéssel jöttek létre. Ilyenek például a felhasználó és a lekérdez. Az angol user magyarul tulajdonképpen használó, de szerintem nem kell üldözni a felhasználó szót. A felhasznál az értelemző szótár szerint nemcsak azt jelenti, hogy „valamilyen célra elhasznál”, hanem azt is, hogy „valamilyen célra igénybe vesz, alkalmaz, hasznosít". És épp ilyen céllal használja a felhasználó a számítógépet. A lekérdez mesterségesen képzett szó, és ezért fölöslegesnek, furcsának érezhetjük a le igekötőt (vö. leközli a cikket a cikket közöl helyett). Adatbázist szoktunk lekérdezni, ez a művelet hasonló a letapogatáshoz (letapogat = tapogatva végighalad valamin). Hasonló a viszony a szólít, megszólít, leszólít szavak között is.

Végezetül: kell a nyelvújítás az informatikában is. Kosztolányival mondom, hogy „Minden megszokáson múlik. A szó egy fogalom jegye, semmi több. Ami ezen túl van, azt beleképzeljük. Ennélfogva azt tanácsolom valamennyiünknek, hogy legyünk elnézőek és szerények. A nyelyújításhoz nemcsak lelkesség és tudás kell, hanem kölcsönös jóindulat és türelem is."

 

Könyvészet

Kosztolányi Dezső, Gondolatok a nyelvről, Kriterion Könyvkiadó, Téka sorozat, Bukarest, 1977.

Molnos Angéla, Magyarító könyvecske. A magyar nyelvisszaújítás kis szójegyzéke, LSZM, Debrecen, 1998. Negyedik (bővített) kiadás, Debrecen, 2001, http://fox.klte.hu/~keresofi

Raffai Mária, Az informatika fél évszázada, Springer Hungarica Kiadó, Budapest, 1997.